Fekete-fehér nem túl csinos négyzetek, pixelekből összeállított kétdimenziós grafikus kódrendszer.

Nem látszik trendinek, és első ránézésre fel sem fedezhető rajta a csúcstechnológia. Pedig nagy dobás a QR-kód. De vajon tudjuk-e, valójában mi az, és mire való egyáltalán?

 

QR-KÓD KONTRA VONALKÓD

A QR-sztori igazán ígéretesen kezdődött, valamikor a 90-es években. Akkor történt ugyanis, hogy a vonalkód már kevésnek bizonyult, egyre kevesebbnek. A világ pénztárosai ugyan rendületlenül hálásak voltak a 1974-ben bevezetett, ínhüvelygyulladás-ellenes vonalkód-rendszernek, de ezalatt a húsz év alatt egyre több és több információra lett szükség, amivel a vonalkód rendszere már nem tudott szolgálni. Nem a könyvtárban és nem az íróasztal fiókjában, hanem itt és most, elérhető távolságban kellett a rengeteg információ. A vonalkód, amely az áru alapadatainak (gyártó ország, gyári szám, cikkszám) automatikus beazonosítását szolgálta, és összesen húsz darab alfanumerikus karakter tárolására, közlésére volt hivatott, kevésnek bizonyult. Kellettek a gyors, pontos, számítógépes hálózat által elérhető adathalmazok – minden nyelven, bármilyen írásjellel, nemcsak számok formájában. Az egy dimenzió helyett legalább kettő kellett, és ekkor megszületett a QR-kód.

A QR-kód egyfajta pontkód, olyan kétdimenziós vonalkód, amelyet a japán Denso-Wave cég fejlesztett ki a Toyota számára. Nevét az angol Quick Response (gyors válasz) rövidítéséből kapta, mert a találmány legnagyobb előnye a kód irgalmatlanul gyors visszafejtési sebessége. A QR-kód tízszer gyorsabb tempót tesz lehetővé, mint bármilyen más kódrendszer. Személyre szabható, pontos, egyszerűen előállítható grafikus elemek hordozzák a szinte korlátlan mennyiségű, villámtempóban elérhető adatot. Kell-e ennél több, kell-e ennél jobb megoldás?

 

VEDD ÉS VIDD

A QR-kód sokáig fényes jövővel kecsegtetett, mert a szabadalmat a cég „open-source”, azaz szabadon és ingyenesen felhasználható, egységes nemzetközi szabványrendszerrel jegyezte be. Ennek köszönhetően a QR-kód sokak fantáziáját megmozgatta, rengeteg független, különösen kreatív fejlesztés készült. Ezek mind kihasználták a technológiában rejlő lehetőségeket, és közben még népszerűvé is váltak. Szakértők mérget is vettek volna rá, hogy a QR-kódrendszer a 21. század egyik legfontosabb technikai újítása lesz. A fejlesztőket elvarázsolta, de a vásárlókat fanyalgásra késztette a QR-kód használata, mert a grafikus kódok beolvasását körülményes megoldásnak tartották. Egészen addig, amíg a nagyok el nem kezdték természetes megoldásnak tekinteni, és használni, használni, használni.

A mobil internethozzáférés, az okostelefonok elterjedése sürgette, nyomta azokat az innovatív fejlesztéseket, amelyeknek célja, hogy ne csak az otthoni számítógépekről, hanem bárhol és bármikor, egy kattintással hozzáférjünk minél több aktuális információhoz. Mert a QR-kód pontosan ezt teszi lehetővé, összeköti a való világot és az internetet egy grafikusan megjelenített hiperhivatkozással. Összekapcsolja a valódi tárgyakat az internetes tartalmakkal, és a lehető legrövidebbre csökkenti a távolságot a felmerülő kérdések és a megtalálható válaszok között. Ez a legjobb és legolcsóbb módszer arra, hogy az offline és az online világ között valós idejű, élő és fejlődő, mindig aktuális kapcsolat szülessen. A QR-kód beiktatásával közvetlen lesz a kapcsolat a vevő és a termék között, a szolgáltatás és a szolgáltató között, és a passzív, egyirányú kommunikáció gyorsan válik interaktívvá.

Csak éppen tudni kell alkalmazni, tudni kell fejleszteni, sőt meg is kell tanítani a QR-kódok használatát. Nem olyan nehéz a járókelőket rávenni egy kód beszkennelésére, csak a megfelelő indokot, motivációt kell eléjük tenni: kupont és kedvezményt, tartalmasabb időt és több információt. A QR-kód alkalmazási területeinek ismertsége 45-55% a technológiailag fejlett országokban, itthon csak 30%, de mindkét adat úgy növekszik, ahogyan az okostelefonok szaparodnak.

 

A QR-KÓD ÉL, VIRUL ÉS KÍNÁBAN LAKIK

Praktikusan használható a QR-kód a tömegközlekedési jegyeken, lerövidíti a regisztrációt a repülőjegyen feltüntetett QR-kód. A turistalátványosságok mellett elhelyezett kódokkal lehívható tájékoztatók megkönnyítik az utazók életét, és jelentősen csökkentik a szórólapokkal együtt járó költségeket. Nincs sorbanállás annak, aki QR-kód segítségével fizet a reggeli kávéjáért, sőt a QR-kóddal felcímkézett prémium élelmiszerekről még a boltban kiderül, hogy hol, miből, milyen körülmények között készültek. 

Nem túl friss, 2011-es tanulmány szerint 14 millió okostelefon tulajdonosa boldogan szánja másfél másodpercét (!) a QR-kóddal történő vásárlásra. Kína a világ elsőszámú okostelefon piaca. Ott a pont a mobil internet és a free-wifi oldalán, mögötte kullog az asztali számítógép, sőt a laptop is. A kínai nép számára okostelefonnal és félkézzel beszkennelni egy kódot, nem okoz problémát. Inkább választják a QR-kódokat, minthogy begépeljenek egy weboldal címet a keresőbe. Összesen 5 másodperc – ennyi kell csak hozzá. 

Otthon felejtetted a pénztárcád? – sebaj! Otthon felejtetted a mobilod? – Te jó ég!

Mintha cipő nélkül lépnél ki az utcára. De komolyan! A mobil korunk legszenzációsabb találmánya...

Van, aki a bankban tartja és van, aki a matrac alatt.

Pénzünk kreatív útvonalakon is biztonságba kerülhet. Alternatív módszerekkel akár egy kávésbögrében is gyűjthető...

Fekete-fehér nem túl csinos négyzetek, pixelekből összeállított kétdimenziós grafikus kódrendszer.

Nem látszik trendinek, és első ránézésre fel sem fedezhető rajta a csúcstechnológia. Pedig nagy dobás a QR-kód. De vajon tudjuk-e, valójában mi az, és mire való egyáltalán?

Go!Store kártya